Paracelsus (1493-1541) az orvosi vegytan, a jatrokémia megalapítója, több hatékony gyógyszert állított elő fémes ásványokból, többek között aranyból is. Gyógyíthatatlannak tartott betegeivel fémsókat szedetett, és nagy sikereket ért el náluk.

A középkori Európában rendkívül népszerűek voltak az aranybevonatos tabletták és az „arany víz”. Az alkimisták aranyporból kevertek italt a végtagfájdalmak enyhítésére. Ez az artritisz egyik legkorábbi említése. Az arany artritiszt gyógyító erejéről szóló hírek századokon át terjedtek, és még ma is legfőképp aranyat használnak a kezelésére.

Michael Faraday, a híres kémikus, 1857 körül készített először tiszta, rendkívül stabil aranykolloid oldatot, amelyet az angol Természettudományi Múzeum még ma is őriz.

A világhírű német bakteriológus, Dr. Robert Koch felfedezte, hogy a tbc-t okozó baktérium arany jelenlétében nem életképes. Munkájáért 1905-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

Az USA-ban már 1885 óta alkalmazzák a kolloid aranyat iszákosság kezelésére, mivel enyhíti az alkohol iránti vágyat. Emellett használják még koffein- és szénhidrátfüggőség csökkentésére. Felismerték, hogy gyógyítja a szívet, javítja a vérkeringést. Hagyományosan használják bőrfekély, égési sérülések, bizonyos idegvégződés-operációk utókezelésére is. Az 1900-as évek elején gyakran ültettek a bőr alá aranylemezkéket a gyulladt könyök- vagy térdízületekhez. Hatására a fájdalom enyhült, illetve teljesen megszűnt. Az ízületi gyulladás (reumatoid artritisz) kezelésére 1927 óta folyamatosan használnak aranyat.

1935 júliusában a Clinical, Medicine & Surgery című orvosi folyóirat megjelentette Edward H. Ochsner, a chicagói Augustana Hospital tanácsadó sebészének „Aranykolloid a gyógyíthatatlan rákos esetekben” című cikkét. Ebben ez olvasható: „Amikor már nincs remény a gyógyulásra, az aranykolloid segít meghosszabbítani az életet, és sokkal elviselhetőbbé teszi azt mind a beteg, mind pedig gondozói számára, mivel lassítja a végső leromlást (az általános fizikai legyengülést, alultápláltságot, amely gyakran valamilyen krónikus betegséggel társul), jelentősen csökkenti a fájdalmakat és a rossz közérzetet, továbbá az esetek zömében az ópiumkészítmények iránti vágyat”.

Dr. Nilo Cairo és Dr. A. Brinckmann sikerkönyvében, a Materia Medicában (Sao Paulo, Brazília, 19. kiadás, 1956.) az aranykolloidot tartják a legjobb elhízás elleni szernek.

Dr. Guy E. Abraham és Peter B. Himmel 1997-ben írt tanulmányukban megállapították, hogy kolloid arannyal hatékonyan kezelhető a reumatoid artritiszt, valamint hogy a fémes állapotú aranyrészecskéket tartalmazó aranykolloidnak nincsenek mellékhatásai, szemben az aranyvegyületekkel. Egy másik tanulmányukban kimutatták továbbá, hogy a kolloid arany javítja az agy teljesítményét: 3-4 héten keresztül napi rendszerességgel fogyasztva az aranykolloid akár 20%-kal is megnövelheti az IQ-t, javítja a koncentráló képességet és élesíti az elmét. Úgy gondolják, hogy a kolloid arany fokozza a testben és az agy felszínén az idegvégződések között a vezetőképességet, és ezáltal erősíti a mentális működést. Ez összhangban van Edgar Cayce azon véleményével, mely szerint az arany segít újjáépíteni az idegrendszert. Cayce leírta, hogy „…megfelelően adagolva az arany és az ezüst majdnem duplájára növelheti az élettartamot.”

Az arany hatásos gyógyszere a krónikus, szisztémás kortikoszteroid-függő asztmás betegeknek is. Tartós szedése során enyhültek a panaszok, a bronchusok hiperreaktivitása, és csökkenteni lehetett a glukokortikoid adagot.