Van-e mellékhatása, veszélyes-e?

A jó minõségû ezüstkolloidnak nincs kimutatható veszélyes mellékhatása, csak a rossznak lehet. A nem kolloid méretű ezüstnek, vagy néhány ezüst-sónak viszont van nehézfémes toxikussága, ezek: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid. Az Agency for Toxic Substances and Disease Registry amerikai állami információs portál nyilvántartása szerint ezek toxinok. Az ezüst-nitrát és ezüst-szulfát megkülönböztetett figyelmi kóddal van ellátva, de az ezüst-klorid már nincs. Legrosszabb esetben argyria nevű bõrelszínezõdést okozhatnak. Az argyria egy állandó kékes-szürke bõrelszínezõdés orvosi neve, de más tünetekkel, vagy más szervi elváltozásokkal nem jár. Más ismert káros mellékhatása nincs. Ez egy bõrelszínezõdés, ami persze nem kívánatos!

A fenti 3 ezüst-só jelentõsen nagy mennyiségben fogyasztva kiválthatja. Ezért minõsítik ezeket toxinoknak. A fent már említett bõrelszínezõdésen kívül egyéb betegséget nem váltanak ki, amit dr. Eidson (Department of Epidemiology, Santa Fe) is megerõsített. Mellesleg az ezüst-nitrátot újszülött csecsemõk szembecsöppentésére is használták vakság ellen. A színtiszta desztillált víz elektrolízisénél ilyen sók egyáltalán nem keletkeznek.

Viszont az ezüst-ionok az emésztõnedvek sósav tartalmával érintkezve, annak klorid ionjaival azonnal ezüst-kloridot képeznek. Ez a vízben többé nem oldódik és nagy méretû molekulákká alakul, ami mint felhasználhatatlan salakanyag a széklettel kiürül. A nagyon kevés kisméretű ezüst-klorid ami képes volt a bélmembránokon kereszüljutni, a vesék által kiválasztva a vizelettel kiürül Ronald Gibbs professzor szerint. A cél a minél kevesebb ezüst-ion tartalom elérése.

Teljesen más a helyzet a parányi méretű ezüstszemcsékkel. Ezekre az emésztõ-savak nem hatnak és kis méretük miatt bejutnak a vérkeringésbe, ahol patogénekkekel találkozva elpusztítják azokat (feltehetõen a részecskék körüli negatív töltésû Zeta potenciál-buroknak köszönhetõen) anélkül hogy a részecskékben jelentõsebb változás történne. Az ezüstrészecskék mintha mi sem történt volna tovább keringenek, egyre több és több nem kívántos patogént semmisítve meg, bármilyen fajtájúak is legyenek azok.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vastagbél hasznos flóráját is megtámadják-e? A szervezetbe jutott ezüstkolloid szemcsék túlnyomó többsége nem jut el a vastagbélbe, mert már elötte bekerül a véráramba. Ami mégis a vastagbélbe kerül, bizonyára nem tesz különbséget a baktériumok között. Az ezüstkolloidot rendszeresen, naponta fogyasztó emberek közül alig-alig volt tapasztalható számottevõ hasznos flóra csökkenés Peter Lindemann szerint. Ha ilyet tapasztal, akkor inkább csak a szájban gargalizálja az ezüstvizet, hiszen a nyelv alatti vékony membrán rétegekbõl is bekerülhetnek a vérbe, ráadásul így a fogszuvasodás is megszűnik.